Pelesek Dóra - Anyagi üdvözlet
Pelesek Dóra - "Változtass gyönyörűvé!" (II.)
www.issuu.com/elnfree/docs/balkon_2011_03
Muladi Brigitta - Anyagi üdvözlet
ANYAGI ÜDVÖZLET
Fáskerti Zsófia műveiben az embernek a fogyasztói társadalomban bejárt kényszerpályájáról sajátos, egyedi formanyelvet teremtve beszél, az ott tapasztalt végtelen ellentmondáshalmaz felett ironizál, „az elidegenedett létállapotunkról” összetett szimbólumokban gondolkodik. Váratlan képzettársításai, meglátásai frissé és szorongásmentessé teszik a viszonyulásunkat életünk e problematikus területeihez.
Hatáselemeit olykor a pop-arttól, a koncept szobrászattól veszi, de a tárgyak többszintű jelentésekkel, és ál-talált tárgy jellegükkel a mai művészeti diskurzusok legaktuálisabb és legegyedibb törekvései között foglalnak helyet, hasonlóan, mint Erwin Wurm, vagy az Atelier van Lieshut csoport munkássága.
A + 20 % ajándék, a Hagyományos mosószer, a Barbi és a kuporgó mérlegen címében is a reklámhadjáratok végtelen banalitását figurázza ki, ahogy egyik első műve, a Nyugati buddha, vagy hétköznapi megvilágosodás is, amely tulajdonképpen egy anti-buddha: „A szoborban Kelet és Nyugat találkozik össze, reflektálva arra a folyamatra is, ahogyan a nyugati fogyasztói mentalitás Keletre, a keleti tanok pedig Nyugatra áramolnak. Ez utóbbiak azonban többnyire elpopularizálódott szinten integrálódnak a nyugati civilizációban, a felületesség és pózolás formájában jelenve meg. …A fejre húzott bevásárló zsák alatt »sötét« van, nem pedig »megvilágosodás«.”
A Csendélet simogatógéppel egy, a kommersz kereskedelmi kampányok kész átverés show jellegű haszontalan, fiktív tárgyaira utal. A mű egy rózsaszínre festett asztali lámpa képében jelenik meg úgy, hogy a búra helyén a szobrász keze látható, de vigyázat, csalás az egész, semmi sem az, aminek látszik, és a művész számos jelentést adott neki: „Azt gondolom, a simogatógép az emberek gépekhez való viszonyára is reflektál, ahogyan életünkben a gépek és a kellékek kezdenek esszenciális fontossággal bírni. Ugyanakkor a pótszerekre az élet minden területén növekvő igény kritikája és a boldogságpótló találmányok szimbóluma is ez a gép.”
Fáskerti mondanivalójának kinyilvánításához minden lehetséges szimbólumot felhasznál, nem kíméli egyetemes, emblematikus jelképeinket sem. A Milói Vénusz kétségtelenül a világ legismertebb antik szoborműve. 1820-ban Milo (Milosz, Melosz) szigetén egy helyi földműves kiásta, majd rövid ideig rejtegette az i.e. IV. századi parosi márványszobrot, amit aztán egy tengerésztiszt eladott az akkori törökországi francia nagykövetnek, aki XVIII. Lajosnak ajándékozta. A király a Louvre gyűjteményének adományozta, s azóta is ott látható. A 220 cm magas karok nélküli alak a női szépség szimbólumává vált, s a mai napig különböző összefüggésekbe kerül, metamorfózisokon megy át. Néhány hónappal ezelőtt egy kis színes hír járta be a világsajtót arról, hogy egy New Jersey-i család jégből készült Milói Vénusz szobrát fel kellett öltöztetniük, mert a házuk előtt elhelyezett aktszobor láttán lakótársaik mélységesen felháborodtak. A bikini felső és a strandkendő aztán maivá és erotikussá tette az addig „csupán” az antik szépségideált kifejező szobrot.
Fáskerti Zsófia Inda Galéria-beli kiállításán a Vénusz a mai nő-kép alkotott véleményét fogalmazza meg szélsőségesen merész formában. A Torzó formája és a nemes márvány anyag, valamint a hagyományos faragási procedúra a klasszikus szépségideál hatásmechanizmusát felhasználva, de a sérült nőiségről beszél, emellett a ráhelyezett és letört műpénisz egy összetett jelentést kölcsönöz neki. A művész megfogalmazásában: „Érdekes kérdésnek tartom, hogy a szobor rendszerén belül ez a »szerkezet« egy felcsatolt dolog, vagyis konkrétan nem tartozik a női testhez. Viszont más szemszögből nézve, mivel mindkettő márványból van kifaragva, mégsem távolítható el róla. Azt gondolom ez a nőalak valójában nem tud igazán sem nő lenni (a »műpénisz« miatt,) sem pedig férfi, mivel a pénisz le van törve, vagyis egyfajta köztes állapot diszharmóniáját éli. Szerintem a jelen korban a nőiség, a nők ebben a helyzetben vannak. Mivel ez egy XXI. században készült női torzó, ezért elsősorban a jelen kor nőjéről alkot képet.”
Az Anyagi üdvözlet című kiállítás a fiatal szobrászművész első egyéni kiállítása az Inda Galériában; legújabb munkáin túl áttekinti az elmúlt évek törekvéseit is, és számos meglepetéssel szolgál.
Muladi Brigitta
művészettörténész
MATERIAL SALUTATION
The Christian concept of the Angelic Salutation turns into Material Salutation in Zsófia Fáskerti's interpretation, although it does not change fundamentally; the sculptor's work bears the mystery of incarnation as well, but in this case the artist herself appears in the form of the angel or the dove.
Zsófia Fáskerti's works speak in a unique form of expression about the unnatural life in a consumer society, ironizing over its infinite contradictions, and thinking in complex symbols about our estranged existence. Through her surprising associations and observations, our attitude to this problematic field of life becomes fresh and playful.
Pop art and conceptual sculpture have been drawn upon at times, but their multi-layered meanings and objet trouvé-imitations place these works in the most current and special endeavours of contemporary artistic discourse, similarly to the life-work of Erwin Wurm or the Atelier van Lieshout.
The 20% for free, the Conventional detergent, and the Barbie and the Croucher on scale caricatures, even in their titles, the endless banality of promotional campaigns, similarly to one of her first works, the Western Buddha or Everyday Enlightenment, which is practically an anti-Buddha: „East meets West in this sculpture, which is a response to the process of western consumer mentality flowing to the East and eastern doctrines to the West. These latter ones are usually integrated into the Western civilization on a popularized level, becoming superficial and pretentious. ...There's only darkness, not enlightenment under the shopping bag on the head.”
The Still life with stroking machine refers to the useless, fictitious objects of commercial campaigns. The work looks like a pink reading lamp, but in the place of the shade the artist's hand can be seen; beware, it's a delusion, nothing is as it seems, and the artist provides various meanings: „I think the stroking machine reflects the relationship of humans and machines, as machines and accessories are becoming more and more important to us in our life. At the same time, this machine is a criticism of our growing need for substitutes, and the symbol of inventions to substitute for happiness.”
Fáskerti uses every possible symbol to express herself, including our universal, emblematic symbols. The Venus de Milo, from the fourth century before our era, is undoubtedly the best-known ancient sculpture. In 1820, on the Milos Island, a local peasant uncovered it, and for a short period he was hiding the Parian marble sculpture. Later, a naval officer sold it to the Ambassador of Turkey, who gave it to Louis XVIII. The king donated it to the Louvre, where it is still exhibited. The 220 cm tall armless figure became the symbol of feminine beauty; it is cited in various contexts and is undergoing a continuous change. A few months ago there was an interesting piece of news about a Venus de Milo carved out of ice: the ice sculpture of a family living in New Jersey had to be dressed, because the neighbours were enraged by the nude sculpture placed in front of the house. The bikini top and the beachwear made the sculpture a current and erotic piece, rather than classical ideal of beauty.
In Zsófia Fáskerti's exhibition in the Inda Gallery, Venus conveys the artist's opinion about the modern image of women in an exaggeratedly daring form. The shape, the fine marble material, and the traditional carving procedure of Torso employs the efficacy of the classical ideal of beauty, but it speaks about defective femininity, while the strapped-on broken dildo gives a further meaning to the sculpture. In the artist's words: „I find it an interesting issue that within the structure of the sculpture, this apparatus is strapped on; it does not actually belong to the female body. On the other hand, since both are carved out of marble, it cannot be removed. In my opinion, this female form cannot be either a woman, because of the dildo, or a man, since the dildo is broken off, so it lives in the disharmony of a medial state. Womanhood, women, I think, are in a similar situation today. Since this female torso is made in the 21st century, it represents the modern woman above all.”
The Material Salutation is the sculptor's first single exhibition in the Inda Gallery; in addition to her latest works, it surveys the aspirations of the years past, and has a few surprises in store.
Brigitta Muladi
art historian
