2015. október 19., hétfő

KOMFORT. Női testpolitikák.





KOMFORT
Női testpolitikák

Baglyas Erika, Eperjesi Ágnes, Fajgerné Dudás Andrea, Fáskerti Zsófia, Gáldi Vinkó Andrea, Glaser Kati, Nagy Kriszta x-T, Nemes Anna, Oláh Orsolya, Szabó Eszter Ágnes, Ujj Zsuzsanna, Verebics Ági

Jelen kiállítás egy sorozat következő állomása, mely a nemi szerepek reprezentációjával foglalkozik. Az első, tavaly megrendezett VANÍLIA. A férfiasság egydimenziós felfogásán kívül eső szótár c. kiállítás (kArton galéria, 2014) az „irányadó maszkulinitás” elméletét járta körül. A nemi szerepek reprezentációja azért fontos és releváns téma, mert vizsgálatával éppen azokra az újratermelt sztereotípiákra és beállítódásokra mutathatunk rá, amelyeket a társadalom magában hordoz, és amelyeket evidenciaként kezel, holott ezeket a jelentéseket a társadalom privilegizált helyzetben lévő rétegei önkényesen alkották meg.
A KOMFORT című kiállítás a feminista elmélet inkább fenomenológiai indíttatású test értelmezéséből indul ki [corporeal feminism]. A nő a férfi mellett a Másik, a gondolat, hogy “mássága méhében győkerezik” Aquinói Szent Tamásig visszavezethető gondolat. A nőt létfeltételei bezárják testébe, a női test tehát politikai kérdés, amelynek sorsáról és működéséről törvények, szabályok, hagyományok döntenek. A kiállításon szerepeltetett munkák az észlelés és a testi tapasztalat konstruáltságára; a test, mint írható felület és a normák testi beíródása [bodily inscription] reprezentációjára; valamint az egyén, kontextus adta keretein túl létező szabadságára reflektálnak.
Szűkebben, a kiállítás kiindulópontját Iris Marion Young On Female Body Experience. “Throwing Like A Girl” and Other Essays c. kötete adta. Young megkülönböztet két fogalmat, melyek állítása szerint nagyon hasznosak, illetve az általuk lefedett holdudvar különbözőségének hangsúlyozása is hasznos: feminine, illetve female. Míg az első állítása szerint hű és sok értelemben kiszolgálja a hegemón berendezkedést, ti. azt az anonim kényszert, melynek többnyire a nők önként meg akarnak felelni, interiorizálják a nőiség olyan kódjait, melyet a férfiszempontú társadalmi tudat ír elő az engedelmes testek számára, így a vékonyságot, sima bőrt, illetlen szőrszálak eltűntetését, iletlen testnedvek elfedését, stb.
Ezzel szemben a female kategória a női test nyers valóját ragadja meg, olyan aspektusait is, melyet a feminine elmaszkíroz vagy alárendel, tiszta testi funkcióit, biológiáját – a hónapljszőrtől kezdve a menstruációig, tematizálja olyan testrészeit, melyről nem szívesen vesznek tudomást, mint a méh vagy olyan aspektusait, melyet letagadni igyekszenek, így a női mell esetében az erotizálás mellett nem fér meg a tápláló funkciója.
A kiállításban szereplő munkák, Young kérdésfelvetéseinek megfelelően az idealizált női testről, a “mértékletesnek tartott” női izomzatről, az öregedő testről, a terhes testről,  szülésről, a női mell fizikájáról, testszőrzetről szólnak.



Oltai Kata
művészettörténész, kurátor









"Női portré" és az aranyos modell, Kerpely Adél festőművész