Fáskerti Zsófia: Szobrok

?
bronz érem, 2010

+20% ajándék

gipsz, üvegbúra (gravírozott felirattal), búra:24x30x34cm, 2007

   A “+20% ajándék” felirat egy elterjedt jelenség, mellyel egyes élelmiszereken (pl: csoki) találkozhatunk.
Ez egy olyan alma, aminek egyfajta mutációja vagy tumoros kinövése van, ami maga az “ajándék”.
   Azért almát ábrázolok ebben a helyzetben, mert érdekes asszociációkat kelthet.
Például köztudatban él a bűnbeesés gyümölcseként is. Ennek kapcsán szóba jöhet a tudás, a tudomány természetkárosító és az “egész-séget” megbontó hatásának kérdése.
   Ugyanakkor az alma napjainkban a természetességet és egészséges életmódot is jelképezi.

Torzó

márvány, 32x25x68cm, 2008

  A szobornak egy már meglévő, klasszikus női torzó volt a modellje, amitől csak pár kisebb változtatással tértem el.( pl: köldök, mellbimbók megformálása, stb)
   Ehhez a tradícionális női torzóhoz kapcsolódik hozzá egy sexshoppok-ban kapható, felcsatolható műpénisz, ami letörve, vagyis szintén torzóként jelenik meg.
   Ennek ellenére szerintem itt nem - vagy nem csak- a szexualításról van szó, mert a szobor esetében a letört műpénisz elveszti hétköznapi funkcióját és más tartalmak hordozójává válik.
   Ebben a kontextusban számomra önmagában ez a klasszikus női test az eredendő nőiség szimbóluma.
Egészében véve pedig a szobor az eredendő nőiség jelen kor hatásaival szemben való kiszolgáltatottságának a megjelenése.
   Ez a nőalak ugyanis - mivel nincs keze, feje, lába- kiszolgáltatott.
Valójában nem tud igazán sem nő lenni sem pedig férfi. Egyfajta köztes állapot disszharmóniáját éli.
   Érdekes kérdésnek gondolom, hogy a szobor rendszerén belül ez a “szerkezet” egy felcsatolt dolog, vagyis konkrétan nem tartozik a női testhez. Viszont más szemszögből nézve - mivel mindkettő márványból van kifaragva - mégsem távolítható el róla.
   Egy XXI. században készült női torzóról van szó, ezért elsősorban a jelen kor nőjéről alkot képet.

Hagyományos mosószer

márvány, textil póló, 14x8x35cm, 2009

   A hagyományos mosószer kifejezést elsősorban a reklámokból ismerhetjük.
A régi mosószer az, amit el kell dobni, mert az új sokkal jobb. Vagyis mindig a hagyományos mosószer anti-reklámozása történik.
   A szobrot úgy jelenítettem meg, hogy a hagyományos mosószer számára készített reklámként is értelmezhető legyen. Ugyanakkor olyan asszociációt is kelthet, mint egy “emlékmű szobor”.
   Azt gondolom a “hagyományos mosószer” egy szimbólum, és elsősorban a múlt értékeiről van itt szó, de ez mellett a környezetvédelemről is.
   A márvány, mint anyag itt is a szobor koncepciójának része.
Egyrészt mint anyagra, utal rá a címben szereplő “hagyományos” kifejezés, a müanyag flakonokkal szemben. Másrészt kapcsolatot érzékeltet a klasszikus szobrászattal.
Az antik művészetben sokszor készítettek márványból vázákat, csak az idők során a váza mosószeresflakonná “alakult át”.
   A szobor formavilágát úgy alakítottam ki, hogy az egy absztrakt szoborként is működhessen és formai élményt adhasson. Ez által érdekes kapcsolat jön létre a művészet elvontsága és egy hétköznapi, profán tárgy között.